2011. március 1., kedd

ÚJRA VAN LAPTOPOM!!!! - avagy amikor a cipész családjának is jut cipő

Hallelujah!

Örömmel értesítem minden ismerősömet, hogy szeretett laptopom hosszas betegség után teljesen felgyógyult.

Köszönet és hála öcsémnek, aki (az egyébként messzemenőkig korrekt) szerviz majdnem 50.000 Ft-os képernyő panel cseréje helyett egy 1200 Ft-os izzó cserével életet lehelt a képernyőmbe. (Igaz, ez az izzó - vagy mi - Amerikából repült ide, és persze a szállítási költség több volt, mint a 2 db alkatrész, de így is megérte. )

Hogy miért nagy szó ez? Mert senki, de senki nem tudja ezt megtenni, néhány lángészen kívül, arról nem is szólva, hogy ha összeszámolom azt az óradíjat, amit el kellett piszmogni vele, talán még többe is kerülhetett.


Szóval az öcsém egy zseni. Gondolom, szívesebben venné, ha ezt a jelzőt sok-sok-sok-sok-sok más munkája és eredménye miatt aggatnák rá, mint például a Szépművészeti Múzeum 4 dimenziós virtuális sétájának programozása, de én már ott leragadtam - úgy majd 30 éve - amikor az első saját, Commodore VIC20 típusú számítógépünk 3 KILÓBÁJTOS (!!!! nem tévedés) memóriáját forradalmi módszerrel, házilag a többszörösére növelte valamilyen ráültetjük-ráforrasztjuk módszerrel, így több tíz (!!!!) kilóbájtnyi RAMunk lett.

Hja, azok a boldog békeidők, amikor ekkora tárhellyel játékprogramokat, meg ASCII kódú programokat írtunk, egyesével gépelve be a programsorokat!!!

Édesapám meg a napokban vett egy háttértárolót. 1 terrányi tárhellyel....

Csak az a baj, hogy aki ennyi változást megélt, az valószínűleg több nyarat megért...


Sajna, a boldogságom nem teljes, mert időközben változások-újratelepítések-racionalizálások történtek, a méretek és alkalmazások miatt nem tudok mindent egyetlen helyen kezelni, így ezután gyakran kell a gépeim között váltogatni, amit nehezen szokok meg.

De hát erre mondja a művelt német: C'est la vie...

Nincsenek megjegyzések: